-A Remény-
Szép nyári délelött volt. A madarak csiripeltek, a levelek néhol megrezzentek a friss szellőtől. A réten egy fiatal fekete hajú lány üldögél és virágkoszorút fon. Nem lehet több 16-nál. Gyönyörű fekete haja lobog a szélben, szeme ragyog a napfényben. Valaki közeledik! Egy Fiú az. Szőke tüsis a haja, s szeme pedig tengerkék. Rohan a lány felé és kiabál:
-Hinata! Hinataaaaaaaaa! Végre megvagy. Már mindenhol kerestelek.
Hinata elpirulva dadogja:
-Na-na-Naruto-kun? Miért kerestél??
-Ezt neked hoztam.- mosolyog a kis szőke és odanyújt egy csokrot a lánynak.
-Liliom! Naruto honnan tudtad hogy ez a kedvencem? Köszönöm!!-feleli s lelkesen átöleli a fiút. Naruto miután kiszabadul Hianta karjaiból elvörösödve áll neki mondandójának:
Hi-hinata....Sze-sze-szeretleek!!!
A lány megdöbbenva ugrik fel hisz eddig ez csak álom volt számára, egy csodaszép álom. És most valóra vált! Hinata alig hitt a fülének. Ez az érzés mi oly sok ideje kinozza már most végre előtörhet belőle. ,,szeret, szeret" ismétli magában.
-É-é-énis szeretlek Naruto!!-borul a nyakába a fekete hajú szépség.
Naruto végigsimitja a Hyuuga lány orcáját és gyengéden megcsókolja. Hinata viszonozza ezt és mindeközben szorosan öleli.
-soha-soha nem hagylak el!!-mondja Naruto.
A szerelem csodaszép. De ez..ez nem az. Ez valami más, valami sokkal nagyobb érzés, nincs is rá szó. :)